Az elmúlt hét csendjét leginkább egy zürichi állásinterjú és az arra való felkészülés indokolja. Az interjú ezidő szerint mintegy 16 óra múlva lesz Zürichben egy jónevű kozmetikai cégnél, mint DTP operátor. Hát van para, mert van tétje:), valószínűleg emiatt sem tudok épp aludni, ezért inkább blogolom végre a múlt heti túrámat.

A lenti képek múlt hét közepén készültek még. Eddig sem időm, sem energiám nem volt hozzájuk nyúlni.
Az idő pocsék volt a hegyen és rendhagyó módon most a sífelvonót választottam a nagyobb magasság elérése érdekében. A terv az volt, hogy a hegy tetejét meghódítjuk (közel 3000 m), azonban a felhők ezt meghiúsították. Gyakorlatilag az orrunkig nem láttunk, nagyon hideg volt, bokáig érő sár/tehénszar és még sorolhatnám. Ennek ellenére olyan 2500 méteres magasságig sikerült meghódítani a hegyet, sziklaköveken mászástól elkezdve, apró patakocskákon átugrándozva végül a cél előtt (bár most azért sokkal) vissza kellett fordulni, mert képtelenség volt tájékozódni a felhőktől. Azért emlékezetes volt és maradandó, leginkább mert kivételesen nem egyedül barangoltam most, hanem Grúber úr is csatlakozott hozzám! Bár jobb szeretek egyedül menni, mert a saját tempóm, saját célom, saját időm, saját felelősségem, mégis jó volt így együtt átélni ezt az Álmosvölgy-legendája szerű hangulatot.

Annyiban változtattam a blogon, hogy most már leginkább 600 pixel széles fotókat töltök fel, de ez már most nem tetszik, úgyhogy ez az egy bejegyzés marad ilyen "foska" szélességű az álló képeket tekintve.

selfie #1:
...amikor már a tököd tele van a blog photo feltöltéssel, de ha már elkezdted, végigcsinálod, és mert halálosan lassú a szervere ennek a blog.hu-nak, meg itt a mi kis lófasznetünk se kapkodja el a dolgokat...