Az elmúlt hetek változatosan teltek, leginkább a személyes kis jövőm építésével. Túl 3 interjún egy azon svájci cégnél, és még várható egy 4ik megmérettetés is! Megválogatják kit vesznek fel...életemben ennyire nem küzdöttem még állásért, mint ezért...

Mindemellett szombatig élvezem Svájc szeretetét, tervezett indulás Budapest irányába, de még korántsem haza! Ez kényszer, ugyanis sikerült megtapasztalnom milyen az, amikor külföldön "magyar" a "magyar" alá vág irigységből, féltékenységből, butaságból és még sorolhatnám milyen egyéb emberi gyengeségek miatt. MAGYARÁN (elnézést, de): kirúgtak a ge**be!

Tehát, immáron másfél hete munka nélkül, de most már határozottan boldogan! Leginkább azt érzem, én jártam ezzel a legjobban! Persze a napjaim nem láblógatással telnek, ebben az 1, másfél hétben azért lezavartam 3 interjút, 1 személyeset és 1 skype-osat egyazon céghez, és egy telefonosat egy másik céggel, sikerült picit kirándulgatni is, és még többet tanulgatni - learning English language.

Tök érdekes, amikor összecsapnak feletted a hullámok és semmi sem úgy alakul, ahogy tervezted, gondoltad, akkor mindig történik valami, ami kibillent a sors által, aki odalök neked új lehetőségeket, vagy Te magad teremted meg a lehetőséget az energiáid által. (vagy csak valaki elintézi, hogy legokartozhassatok a hegyről - 2114 magasról 1174-re - és ez annyira felnyomja az adrenalinodat és kibillent a világválság hangulatból, hogy azt érzed, újra elkezdesz élni :D )

Mindenesetre szívesen levideoztam volna az elmúlt másfél hetemet, kétségeimet, mélypontjaimat, csalódottságomat, hogy mindezekből hogyan sikerült erőt kovácsolnom és a magam hasznára fordítani, kimászni ezekből a mélypontokból egyedül és felállni újra és újra megtalálod magadban azt a forrást, ami továbbra is visz előre a célod felé...volt, aki azt mondta nekem a napokban: "mindig irigyeltem az olyan embereket, mint Te, hogy mernek úgy menni, ahogy Te is belevágtál most ebbe, ami felé tartasz..". Álljunk meg egy szóra: belesodródtam. Én ezt nem terveztem. Nem gondoltam volna. Belesodródtam abba, hogy már a 3ik interjúmon vagyok túl egy nagyon igéretes svájci cégnél, akik nagyon érdeklődőek irántam és a készségeim/képességeim/tehetségem iránt. Nyilván, ha az ember már az elején látja, hogy mennyi nehézséggel jár, bele se vágna semmibe, hát ezért jó sosem tudni mit hoz a holnap. Mert lehet fel sem kelnénk, ha tudnánk mi nehézséggel járhat egy-egy dolog akár. És mennyi kihívás van még, és még mennyi lesz, mire eljutok oda, ahol látom magam most...

És, ahogy a tao is hirdeti: nem a cél a lényeg, hanem maga az út.

Egy tanulságos kép a végére: a bal oldali kép múlt héten készült, a jobb oldali pedig az ideérkezésem másnapján.