A censored video from my last Catanian visit. Why censored? Because I have made it for public, my private one is allowed only for my family and my closest friends and a little bit different like this below :)
music: Sterio McGrath vs. Section 75 - Illusion (Lynx remix)
I know, it is bizarre. But they say it is working: very good for your immune system.
We will see...I will try it tomorrow ;)
ps.: at the background: Alnatura's product: Bio Honey from flowers: MOST DELICIOUS HONEY WHAT I HAVE EVER EATEN IN MY LIFE!!!!
I have got these beautiful flowers from my flatmate. He said to me: "I wanna see you smiling again...get well soon Alexxx!!" :) Such a nice thing from him...and it really makes me happy and I feel, I am getting better :)
After several months, after several trips between Zürich-Budapest or Budapest-Zürich, after several difficult months, I feel, I won: I have been living in Zürich for 3 months. In the last few months, I was very busy with my new job and with arranging the things around me and my new life.
Now, I am near to the end of my probation period in a very good Swiss company as a Desktop Publishing Operator/Layouter.
My life has changed a lot...like I have never imagined I think.
Now, I am on sick-holiday. After our New Years Day, we have got a lot of promises to ourselves, how would we want to change on our life, do more sports, feed ourselves more with healthy food, spent more time with our family, spend less time on internet, read more books, do not working at home, and so on. Of course, I have got my promises to myself as well, and one of them was to continue the blog. Because I am not just writing this blog due to Zürich or Switzerland. It is all about of my travelling around the World.
--
First expression from 2015: despite appearances, I am very optimist and I have got a lot of positive feelings around my life in 2015 
Igen...ez én vagyok...
A Nike 2014-es neon Air Max-ét melegen ajánlom futni bárkinek, Neutral Ride. Nagyon kényelmes, végre aggódalom nélkül futhatok betonon is.
Szerelmem, a Pitz Mitgel.
...és MA!
Erről az utolsó képről pedig eszembe jutott és most épp aktuális is, mert kábé így érzem magam most:
Az elmúlt hetek változatosan teltek, leginkább a személyes kis jövőm építésével. Túl 3 interjún egy azon svájci cégnél, és még várható egy 4ik megmérettetés is! Megválogatják kit vesznek fel...életemben ennyire nem küzdöttem még állásért, mint ezért...
Mindemellett szombatig élvezem Svájc szeretetét, tervezett indulás Budapest irányába, de még korántsem haza! Ez kényszer, ugyanis sikerült megtapasztalnom milyen az, amikor külföldön "magyar" a "magyar" alá vág irigységből, féltékenységből, butaságból és még sorolhatnám milyen egyéb emberi gyengeségek miatt. MAGYARÁN (elnézést, de): kirúgtak a ge**be!
Tehát, immáron másfél hete munka nélkül, de most már határozottan boldogan! Leginkább azt érzem, én jártam ezzel a legjobban! Persze a napjaim nem láblógatással telnek, ebben az 1, másfél hétben azért lezavartam 3 interjút, 1 személyeset és 1 skype-osat egyazon céghez, és egy telefonosat egy másik céggel, sikerült picit kirándulgatni is, és még többet tanulgatni - learning English language.
Tök érdekes, amikor összecsapnak feletted a hullámok és semmi sem úgy alakul, ahogy tervezted, gondoltad, akkor mindig történik valami, ami kibillent a sors által, aki odalök neked új lehetőségeket, vagy Te magad teremted meg a lehetőséget az energiáid által. (vagy csak valaki elintézi, hogy legokartozhassatok a hegyről - 2114 magasról 1174-re - és ez annyira felnyomja az adrenalinodat és kibillent a világválság hangulatból, hogy azt érzed, újra elkezdesz élni :D )
Mindenesetre szívesen levideoztam volna az elmúlt másfél hetemet, kétségeimet, mélypontjaimat, csalódottságomat, hogy mindezekből hogyan sikerült erőt kovácsolnom és a magam hasznára fordítani, kimászni ezekből a mélypontokból egyedül és felállni újra és újra megtalálod magadban azt a forrást, ami továbbra is visz előre a célod felé...volt, aki azt mondta nekem a napokban: "mindig irigyeltem az olyan embereket, mint Te, hogy mernek úgy menni, ahogy Te is belevágtál most ebbe, ami felé tartasz..". Álljunk meg egy szóra: belesodródtam. Én ezt nem terveztem. Nem gondoltam volna. Belesodródtam abba, hogy már a 3ik interjúmon vagyok túl egy nagyon igéretes svájci cégnél, akik nagyon érdeklődőek irántam és a készségeim/képességeim/tehetségem iránt. Nyilván, ha az ember már az elején látja, hogy mennyi nehézséggel jár, bele se vágna semmibe, hát ezért jó sosem tudni mit hoz a holnap. Mert lehet fel sem kelnénk, ha tudnánk mi nehézséggel járhat egy-egy dolog akár. És mennyi kihívás van még, és még mennyi lesz, mire eljutok oda, ahol látom magam most...
És, ahogy a tao is hirdeti: nem a cél a lényeg, hanem maga az út.
Egy tanulságos kép a végére: a bal oldali kép múlt héten készült, a jobb oldali pedig az ideérkezésem másnapján.
Grúber úr (jobbra) a távlati rövidülés fényében tündököl :) (azért jóval magasabb, mint amilyennek tűnik ezen a képen)
Pénteken sikerült eljutnom végre Bivioba. Az út leginkább visszafele volt kalandos, mivel a Marmorera tónál le szerettem volna szállni a buszról, ami sikerült is, csaképp egyel korábban, mint akartam. Gyakorlatilag a semmi közepén álltam egy buszmegállóban, mellettem egy forgalmas autóút, sehol egy túrista útvonal, szerpentines autóúton nyilván nem kezd el gyalogolni az ember. Tehát, a kérdés felmerült: vagy várok még egy órát a következő buszra, és akkor gyakorlatilag a tóból túl sokat nem látok, mert mehetek is haza kábé, vagy valami lesz?! :) Hát ez utóbbi történt. Utólag persze rájöttem a sors nem véletlenül "szállított" le a buszról. Elindultam egy zsákutcát jelző tábla felé. Az út végén már valamiféle tájékozódó táblák voltak, hogy "Marmorera", azonban nem voltam benne biztos, hogy nem e esetleg csak valami hegyek tetejére vezető útvonal, mindenesetre elindultam rajta...Hát nem kellett sokat várnom és találtam egy gyönyörű bicikli-túrista útvonalat, ami gyakorlatilag az autóút mentén vezetett a tó végéig majdnem, csaképp egy olyan magasságban, ahonnan az egész tavat be lehetett látni. Hát, egy élmény volt az egész...
(rengeteg video is készült, azok a napokban fognak felkerülni, addig is fotók tömkelege Bivio-ról és a Marmorera-tóról :) )
Ez már javában a Vea da la Valetta útvonal.
A következő tervezett túrista úticél a héten, ide vissza majd Bivioba és a: Leg Columban (2443 m). Ez egy tó a hegy tetején.
selfie a tourist-info kirakatában, amiről azt hittem zárva van, majd egyszer csak kijön egy nő...És igen, ezt Anya Neked fotóztam: és igen, hallom, ahogy mondod, tudom, fogytam... :))))
A titkos túrista útvonal a Marmorera-tóhoz:
Az elmúlt hét csendjét leginkább egy zürichi állásinterjú és az arra való felkészülés indokolja. Az interjú ezidő szerint mintegy 16 óra múlva lesz Zürichben egy jónevű kozmetikai cégnél, mint DTP operátor. Hát van para, mert van tétje:), valószínűleg emiatt sem tudok épp aludni, ezért inkább blogolom végre a múlt heti túrámat.
A lenti képek múlt hét közepén készültek még. Eddig sem időm, sem energiám nem volt hozzájuk nyúlni.
Az idő pocsék volt a hegyen és rendhagyó módon most a sífelvonót választottam a nagyobb magasság elérése érdekében. A terv az volt, hogy a hegy tetejét meghódítjuk (közel 3000 m), azonban a felhők ezt meghiúsították. Gyakorlatilag az orrunkig nem láttunk, nagyon hideg volt, bokáig érő sár/tehénszar és még sorolhatnám. Ennek ellenére olyan 2500 méteres magasságig sikerült meghódítani a hegyet, sziklaköveken mászástól elkezdve, apró patakocskákon átugrándozva végül a cél előtt (bár most azért sokkal) vissza kellett fordulni, mert képtelenség volt tájékozódni a felhőktől. Azért emlékezetes volt és maradandó, leginkább mert kivételesen nem egyedül barangoltam most, hanem Grúber úr is csatlakozott hozzám! Bár jobb szeretek egyedül menni, mert a saját tempóm, saját célom, saját időm, saját felelősségem, mégis jó volt így együtt átélni ezt az Álmosvölgy-legendája szerű hangulatot.
Annyiban változtattam a blogon, hogy most már leginkább 600 pixel széles fotókat töltök fel, de ez már most nem tetszik, úgyhogy ez az egy bejegyzés marad ilyen "foska" szélességű az álló képeket tekintve.
selfie #1:
...amikor már a tököd tele van a blog photo feltöltéssel, de ha már elkezdted, végigcsinálod, és mert halálosan lassú a szervere ennek a blog.hu-nak, meg itt a mi kis lófasznetünk se kapkodja el a dolgokat...
